Hal, krumpli, tésztabunda
Ezek az alapösszetevői a hagyományos fish and chipsnek, ami az 1860-as években indult hódító útjára az Egyesült Királyságból. 1910-re már több mint 25.000 chipsy (a fish and chipset árusító éttermek modern brit szlengbeli elnevezése) kínálta ezt a gyorsan népszerűvé váló ételt.
A halat, amely eredetileg tőkehal, hagyományosan sertészsírban sütik aranybarnára, ma azonban már gyakran növényi olajokat használnak. Fontos, hogy a halat mindig filézve, szálka nélkül készítik el. A krumpli általában vastagabb, mint a klasszikus amerikai french fries. A tésztabunda elkészítése sem ördöngösség. Az angolok és írek inkább liszt és víz felhasználásával készítik a bundát, amihez egy kis szódabikarbónát, esetleg ecetet adnak. Ezek biztosítják, hogy a tészta „buborékos” legyen. Más területeken a víz helyett a sör a nyerő, ami ráadásul meg is színezi egy kicsit a hal bundáját, illetve az ízét is megváltoztatja. Természetesen országonként, tájegységenként számtalan variációt találhatunk a receptre, ahogy a fish and chips mellé adott köretre is. Ez lehet barnamártás, tartármártás, hagymaecet, pépesített zöldborsó, hagyma, uborka, Indiában például chilipasta, and so on…
Az első fish and chips „üzletet” az 1860 évek környékén Londonban egy Joseph Malin nevű úr nyitotta meg. Ez az étel beírta nevét a Guiness Rekordok könyvébe is. 1952-ben a a nyugat-yorkshire-i Guiseley-ben egyetlen nap alatt 10.000 adagot adtak el belőle. 1988-ban alapították a Nemzeti Fish and Chips díjat, amit évente ítélnek oda a legjobb étteremnek.